Politológia

Palesztin terrorista csoportok

Publikon Szerkesztőség
Allah fegyveresei a Szentföldön
Szervezet neve: Iszlám Dzsihád

Története: Az Iszlám Dzsihád egy gázai székhelyű szunnita, iszlám fundamentalista, dzsihádista terrorszervezet, mely szellemi gyökereit a nagy tradíciójú Muzulmán Testvériségből eredezteti. A mozgalmat a hetvenes évek végén alapították, és a Hámásszal karöltve az első Intifáda idején vált releváns szervezetté. Ideológiáját tekintve szélsőségesen radikalista, vallási fanatista, elsődleges céljának Izrael Állam elpusztítását tartja, mely vezetői véleménye szerint az egyetlen megoldás a palesztin önrendelkezés megvalósítása érdekében. Az Iszlám Dzsihádnak úttörő szerepe van a mára már általánossá vált öngyilkos merényletek elterjedésében, mint a terrorizmus legfatalistább módszerében. Merényleteihez rendszerint tizenéves, vallási tanokkal eltorzított fiatalokat használnak, akiket az Allah és a palesztin nép érdekében történő feláldozás dicsőségének abszurd ígéreteivel kergetnek a halálba, véletlenszerűen kiválasztott ártatlan áldozataikkal együtt. Az Iszlám Dzsihád elutasít minden Izraellel folytatott diplomáciai, vagy egyéb tárgyalásos megoldási lehetőséget, sőt ugyanezt elvárják a többi palesztin szervezettől, illetve személytől is. Az „elhajlókat” árulás vádjával, nyilvánosan halálra lincselik. 
 
Szervezet neve: Hámász (Harakat al-Muqawammah al-Islamiyya – Iszlám Ellenállók Mozgalma)

Története: A Hámász, a Muzulmán Testvériség mérsékelt, a palesztinok érdekeit semmibe vevő politikája ellen való tiltakozásként alakult meg Ahmed Jaszin sejk vezetésével. Ideológiájának eklektikusságát nacionalista, iszlám fundamentalista, szeparatista, valamint szocialista elméletek keveredése adja. A Hámász a nyolcvanas évek elején, a Gázai-övezetben alapozta meg hatalmát, izraeli „bábáskodás” mellett, amely nagy lehetőséget látott egy, az al-Fatahhal rivalizáló – akkoriban még jól kezelhető – palesztin mozgalom térnyerésében. Az első Intifáda, majd az azt követő, egészen a mai napig tartó akut erőszakhullám, azonban azt bizonyítja, hogy Izrael óriási hibát követett el az iszlám fundamentalista szellem kiengedésével. A Hámász szociális érzékenysége (iskolák, korházak, segélyalapok működtetése) ellenére, a térség egyik leghatékonyabb iszlámista-fanatista terrorszervezetévé változott, mely minden korábbit felülmúló brutális gyilkosságsorozattal (legkevesebb 600 akció, átlagban egy ártatlan áldozattal) kezdte meg a palesztin nép „felszabadítását”. A mozgalom fő jelmondatává az a követelmény vált, melyet minden hívüktől feltétel nélkül elvárnak: „Meghalni Palesztináért, meghalni Allahért”. Az oslói megállapodás nyomán, Izrael beleegyezett a PFSZ palesztin területekre történő átköltözéséhez, többek közt azért, mivel Arafattól várták a Hámász „megrendszabályozását”. A terv mindaddig működött, míg Jasszer Arafat, minden korábbi nemzetközi megállapodást felrúgva, ki nem egyezett az ellenfeleivel (értsd: Hámász, Iszlám Dzsihád, majd sorban az összes többi terrorcsoporttal), azoknak pénzt és szabad működést garantálva, cserébe a megkérdőjelezhetetlen elnöki tisztségért. A nyilvánosság előtt el nem ismert, de logikailag mégis érthető megállapodással minden csoport jól járt: Arafat megtarthatta instabil hatalmát, a többi szervezet (közülük is döntő súllyal a Hámász) pedig könnyedén hozzájutott azokhoz a nemzetközi forrásokhoz, melyeket az al-Fatah irányította Palesztin Hatóság kapott. Az egyezség Jasszer Arafat haláláig tartott ki, utána a Hámász, tényleges potenciáljának megfelelően, az első választások alkalmával, 2006 elején átvette a hatalmat.
 
Szervezet neve: al-Fatah

Története: Az al-Fatah a palesztinok első releváns nacionalista szervezete, mely az ötvenes évek során alakult Kuvaitban, Khalil El-Wazir, Salah Khalaf, Khalid al-Hásszán, Faruk Qaddumi és Jasszer Arafat vezetésével, akik közül az utóbbi gyorsan meghatározó személyiséggé vált a mozgalomban. Az al-Fatahot sokan összekeverik a Palesztinai Felszabadítási Szervezettel (PFSZ), holott az valójában annak csak egy, igaz a legmeghatározóbb frakciója. Ideológiáját tekintve szélsőségesen nacionalista-szeparatista, a vallási fanatizmusnak csak mérsékelt jelentősége van a szervezeten belül. Tevékenységének célja a független palesztin állam megteremtése, mely érdekében bármit megengedhetőnek tart. Működésének történetét szinte képtelenség elválasztani a PFSZ-étől. A kuvaiti alapítás után a mozgalom Jordániába tette át a székhelyét. Az al-Fatah ekkoriban még reális lehetőségét látta a „Nagy-Palesztina” víziónak, mely szerint a leendő állam a Földközi-tengertől, a Jordán-folyón át egészen Irakig terjedt volna, magába foglalva Izrael és Jordánia egész területét. Ez idő tájt Jasszer Arafat ugyanolyan ellenségeként tekintett Izraelre és a Jordániában uralkodó Hasemita dinasztiára, mely elenyésző kisebbsége ellenére rendkívüli elnyomásban tartotta a lakosság 70-75%-át kitevő palesztinokat (ez a helyzet egyébként azóta sem változott). Az ellenségeskedés végül a tragikus Fekete Szeptemberhez vezetett, mely során több ezer palesztint lemészároltak, és sok százezret kitelepítettek a jordániai hatóságok. A hontalanok döntő többsége Libanonba menekült, köztük a PFSZ vezetősége is, ahol pár éven belül – a megsokszorozódott muzulmán közösség miatt – szintén polgárháborús helyzet alakult ki a palesztin (főként az al-Fatah) fegyveresek, valamint ezúttal a libanoni keresztény milíciák között, mely tulajdonképpen a mai napig akut konfliktusként zajlik, annyi változással, hogy napjainkban al-Fatah helyett a Hezbollah vezényli azt. A libanoni polgárháború, valamint a libanoni-izraeli háború kirobbantása miatt, a PFSZ (és így az al-Fatah is) nemzetközi nyomásra Tunéziába kényszerült távozni, ahonnan később az oslói megállapodás értelmében költözhetett vissza a Közel-Keletre. Jasszer Arafat és mozgalma ekkor már széleskörű nemzetközi elismerést és támogatást tudhatott maga mögött, melyet állandó merényleteikkel (kb. 260 támadás, 460 áldozat) sem veszélyeztettek. Az al-Fatah Ciszjordániába való visszatelepülésétől Arafat haláláig, illetőleg az azt követő első választásokig tartotta meg instabil, mindenféle háttéralkukon alapuló hatalmát. A mozgalom korruptsága, és megkérdőjelezhetetlen privilégiumaira épülő egyeduralkodása, 2006 januárjában ért véget a Hámász általános előretörésével.
 
Szervezet neve: Hezbollah (Isten Pártja)
 
Története: A szervezet 1982-ben, Libanonban a szírek által megszállt Bekaa-völgyében alakult meg. Ideológiáját tekintve szélsőségesen iszlám fundamentalista, a szűk régióban egyedülállóként síita alapirányzatú. Tagjai és támogatói közt elsősorban szunnita palesztin menekülteket találunk, azonban a Hezbollah vezető elitje egyértelmű iráni-szír síita identitással rendelkezik. A mozgalom pénzügyi mecénásai közül is ezt a két országot kell mindenképpen kiemelni. A Hezbollah tevékenységének célja erősen kétértelmű: kommunikációjának középpontjában a palesztin állam megteremtése, Izrael elpusztítása és a zsidók elűzése áll, tevékenységének súlya azonban mégis inkább Libanon szétzilálására és iszlámizálására fordítódik. A mozgalom közvetlenül a libanoni-izraeli háborút követően vált hírhedtté, amikor is három nagyon súlyos öngyilkos támadásban összesen 330 amerikai és francia békefenntartót, valamint 17 libanoni katonát öltek meg. A palesztin menekültek elégtételként ünnepelték a tömegmészárlást, mellyel hatalmas elismertséget szerzett a Hezbollah a térség radikálisai között. A kilencvenes évtized során aztán mozgalom rettegetté vált az egész világon, miután Szaúd-Arábiában, Argentínában és Panamában is pusztító merényletekért vállalta a felelősséget. A 2000-es Libanonból történő teljes körű izraeli katonai kivonulás után, a Hezbollah minden erejét hatalmának stabilizálására fordította. Szír nyomásra sikerült beválasztatnia képviselőit a libanoni parlamentbe, sőt a kormányba is, miközben az ország déli részét teljesen a befolyása alá hajtotta. A libanoni miniszterelnök, Rafik Hariri meggyilkolása után nemzetközi nyomásra kivonulni kényszerülő szír hadsereg közvetlen támogatásának elvesztése sem ingatta meg különösebben a Hezbollahot. Mindezt tökéletesen bizonyítja a 2006 nyarán kiprovokált Izrael-ellenes háború, melynek minden egyes napján átlagban 120 katyusát lőttek ki a mozgalom fegyveresei a zsidó állam északi településeire. A Hezbollah vezetőjének számító Hasszán Nasrallah által csak „történelmi győzelemnek” titulált, átmeneti fegyverszünettel véget ért csatározás után, leginkább a nemzetközi békefenntartóktól függ, hogy a mozgalmat sikerül-e teljesen felszámolni (a közel húsz éve hozott ENSZ határozatnak megfelelően), vagy nem, és így a Hezbollahnak időt hagynak arra, hogy újra felfegyverezve magát, további fegyveres konfliktusokat szítson a térségben.

Szervezet neve:
al-Aksza Mártírjainak Brigádja

Története: Az al-Aksza Mártírjainak Brigádja bizonyíthatóan a nemzetközileg is elismert és támogatott al-Fatah egyik radikális, fegyveres szárnyának tekinthető. Ideológiáját tekintve nacionalista, a nevében használt szent vallási jelképnek csak mobilizáló szerepe van, hogy ezzel buzdítsák a palesztinokat az Izrael elleni harcra. Az al-Aksza Mártírjai (akiket a palesztin elnök halála óta Arafat Mártírjainak is neveznek) viszonylag új szervezet, megalakulása a második, ún. al-Aksza Intifáda kitöréséhez kapcsolható. Merényletei 95%-ban civilek ellen irányulnak, kezdetben főleg kést használtak, majd a források bővülésével (melyet közvetlenül a Palesztin Hatóság biztosít számukra) párhuzamosan, áttértek a fegyveres, az öngyilkos, sőt a rakétás támadásokra is. A mozgalom nagy rendszerességgel tart nyilvános felvonulásokat, melyeken a tagok teljesen feketébe öltözve, csak a szemüket szabadon hagyva jelenek meg. A mártírok többsége egyúttal tagja valamelyik hivatalos palesztin rendőri szervezetnek is, így bebiztosítva magukat egy esetleges izraeli letartóztatás alól.
Újdonság
Kosár
A kosár 0 terméket tartalmaz.
Kiemelt ajánlataink
Erdősi Ferenc
A közeledő Távol-Kelet
282 oldal
Ára: 3000 Ft

Kelet- és Délkelet-Ázsia súlya a világgazdaságban megállíthatatlanul növekszik. A globális gazdaság első számú erőközpontjává előlépő Távol-Keletnek Észak-Amerika után a második legnagyobb kereskedelmi partnere Európa. Erdősi Ferenc könyve azt vizsgálja, hogy milyen természeti, gazdasági, politikai és logisztikai feltételei vannak a Távol-Kelet és Európa köz...

Molnár László Árpád
A dombok mögött a világ
484 oldal
Ára: 3900 Ft

405 nap, 97000 km, öt földrész, 52 ország. Ezek a legfőbb számai egy utazásnak, melynek során 2010 márciusa és 2011 áprilisa között a szerző egzisztenciát hátrahagyva, időnként társakkal, de javarészt egyedül, egy terepjáróval Afrika, Ázsia, Ausztrália, valamint Dél- és Észak-Amerika érintésével körbeautózta a Földet.

Az útleírás egyfelől nap...

Pap Norbert
Hungary, the Balkans and the Mediterranean
210 oldal
Ára: 3290 Ft

Throughout Hungarian history the Balkans has always been an ineludible reference point and seemingly this will remain so.
The land stretching from the current borders of Hungary to the former border of the Hungarian Kingdom features an intricate spatial texture which bears the marks of our former political, economic and social aspirations creating the most important reference space for u...